Nemcsak a húszéveseké a világ
Jaj, dehogynem! - sóhajt fel ötvenéves barátnőm, aki hosszabb ideje egyedül él, és már a sokadik társkereső próbálkozása is kudarcot vallott. Tényleg ennyire nehéz bizonyos életkor felett társra találni?
Hol vannak a férfiak?
Egyszerűen nincsenek szóba jöhető férfiak - mondja az ötvenéves
Eszter, aki három éve maradt özvegyen. Neki legalábbis olyan érzése van, mintha a korban hozzá illő, ötvenes, hatvanas éveikben járó férfiakból jóval kevesebb lenne. Természetjáró körökbe, nyugdíjas klubokba, kulturális rendezvényekre jár, de mindenütt nagyobb a nők aránya.
"A férfiak közül, aki jó karban van, az többnyire házas, vagy évtizedek óta tartó kapcsolatban él, lehet látni rajta, hogy a párja illetve a családja vigyáz rá - összegzi a tapasztalatait -, aki viszont hosszabb ideje magányos, az többnyire sokkal rosszabb állapotban van, fizikailag és lelkileg egyaránt. Sok közülük a megkeseredett, sértett,
depressziós ember, nagy számban vannak ebben a korosztályban alkoholisták, megromlott egészségű, egzisztenciálisan is szétesőben lévő emberek."
Eszter szubjektív tapasztalatai persze önmagukban nem volnának mérvadóak, de sajnos, a statisztikák is megerősítik megdöbbentő véleményét. Az idősebb korosztálynál már megbillen a nemek aránya, féloldalas az a korfa, amely a magyar lakosság számadatait jelzi. Hogy az élet második felét élő honfitársainkkal gond van, azt jelzik azok az egyre gyakrabban jövő hírek is, amelyek életük delén járó ismerősök haláláról számolnak be. Az ötvenesek, hatvanasok között aratnak a daganatos és szívbetegségek, és bár az áldozatok között nők is vannak, ez a szomorú statisztika azt mutatja, hogy a még aktív korban bekövetkező halál a férfiakat veszélyezteti inkább.
Kevés a találkozási lehetőségMariann 48 éves, könyvelő, akinek az életét a napi tízórás munka határozza meg, és a különböző határidők miatt alig van néhány nyári hét, amikor szabadon rendelkezhet az idejével. Ha mégis lenne ideje olykor társaságot keresni, ismerkedni, azt sem tudná, hol fogjon hozzá. Csupa nő veszi körül a munkahelyén, autóval jár dolgozni, nagyon kevés az ő korosztályának szánt szórakozási lehetőség, ami mégis akad, oda vagy kedve, vagy ideje nincs elmenni. Így hát számára egyedül az internet nyújt valamilyen esélyt. - Az interneten nagyon óvatosnak kell lenni - osztja meg tapasztalatait.- Sokan azért használják, mert arctalanságba, névtelenségbe burkolózva felelősség nélkül játszadozhatnak ebben az össznépi, vagy inkább globális homokozóban.
Kellő humorral, türelemmel felvértezve szabad csak belépni a különböző chatszobákba, társkereső fórumokba, mert nincs garancia arra, hogy nem lesz az idelátogató nő valamilyen trágár mocskolódás, sőt perverz kapcsolat-felvételi kísérlet célpontja. És hiába, hogy ezek csak szavak, egy érzékeny, sérülékeny embert virtuális módon is nagyon meg lehet sebezni, önérzetében megsérteni, az emberekbe vetett bizalmától megfosztani. Még nagyobb óvatosság szükséges akkor, ha valaki kilép az internet jótékony személytelenségéből, és találkozóig is eljut az itt megismert levelezőtársával. A fotók hazudhatnak, a szövegelésből is nehéz igazán megismerni valakit, a személyes találkozást semmi nem pótolhatja. Az idősebbeknek azonban különösen vigyázniuk kell, hiszen nagyon sok szélhámos mozog ezen a terepen, kétségbeesetten magányos, ezért hiszékeny áldozatokra várva. Házasságszédelgés, soha vissza nem adott baráti pénzkölcsön, magánál felejtett apró "emlékek", ékszerek, stb., egyszerűen bármi megtörténhet - figyelmeztetett Mariann, aki mindezek ellenére, kellő óvatossággal használva, elfoglalt emberek számára jó lehetőségnek tartja a különböző internetes társkereső oldalakat.
Férfiaknak sem könnyű
Az 53 éves
Endre interneten próbálkozik, egyszerre több társkereső fórumon is regisztráltatta magát. Egy időben sok energiát fektetett ezekbe a kísérletekbe, száznál több levelet kapott, de végül körülbelül tucatnyi nővel jutott el a személyes találkozásig. - Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még az én középszintű egzisztenciám is ennyi nőnek lesz vonzó, és ilyen keveseket érdekel az, ki vagyok én emberként valójában - jegyezte meg keserűen. - Akadt például olyan, többgyerekes anyuka, aki a hajléktalanság elől akart hozzám menekülni, mert annyira felgyűlt az adóssága, hogy hamarosan nem lesz fedél a feje felett. Most úgy tűnik, abbahagyhatom a keresgélést: érdekes módon egy olyan ismeretség kezd ígéretesen alakulni, amelyik már évek óta a látókörömben volt, csak eddig nem figyeltünk fel egymásra - számolt be a legújabb fejleményről is.
A 70. évébe lépő, özvegy
Imre néhányszor újságban hirdetett, de nem talált olyan asszonyt, aki pótolni tudná elvesztett feleségét. - Ne a lakásom, örökségem érdekelje, hanem rám figyeljen, élni lehessen vele, jó társam legyen majd az öregségemben - fogalmazta meg kívánságát.
Hagyományos társkereső irodára mindig lesz igényVannak, akik profi segítséget kérnek magányuk oldásához, társkeresésükhöz. - Legfiatalabb ügyfelünk 24, a legidősebb pedig 67 éves, de legtöbb társkeresőnk 30 és 55 év közötti hölgy és úr - mutatta be irodáját Horváth Tímea, a Duals Társkereső vezetője. - Egyedülállók, rendezett életkörülmények között élők, többnyire diplomások jönnek el hozzánk. Közös elem életkortól függetlenül minden társkeresőnkben, hogy a klasszikus családi értékeket keresik, hagyományos férfi-női szerepeket szeretnének megélni párkapcsolatukban. A tapasztalataink szerint leggyakrabban a nem reális énkép akadályozza a társra találást. Egyformán gondot okoz, ha valaki túlbecsüli, és ha alulértékeli magát. Az első lépés mindenképpen a helyes önismeret, akár férfiról, akár nőről van szó! Baj, ha valaki a tükörbe nézve Richárd Gere-nek vagy Cindy Crawfordnak látja magát, de az is, ha szürke tucatembernek. Mindenkiben lehet találni valami olyan értéket, amelyet előhozva, felvillantva megjegyezhetővé válik a neve.
Egy szép szem, vonzó mosoly, derűs arc, kedvesség, stílus... meg kell keresni a szerethető, vonzó vonásokat. Másik gond a kommunikáció: a mai generációknak ezen a téren sok problémájuk van. Az iroda abban segít, hogy biztonságos hátteret ad, itt nem kell félni kínos helyzetektől, szélhámosságtól, hiszen ide csak egyfajta szűrőn átjutott, valódi társkeresők jelentkeznek. A visszautasítást, a kudarcot is el lehet kerülni, hiszen a kölcsönös hajlandóságról az iroda munkatársai kérdezik ki a lehetséges feleket. Ha valaki magával harmóniában él, és nyitott, kész egy új kapcsolatra, akkor az irodával együttműködve megsokszorozódnak az esélyei. Tapintatosan segítjük őket, felhívjuk a figyelmüket az igényeiknek, életprogramjuknak megfelelő új jelentkezőkre, sokféle programmal alkalmat adunk az ismerkedésre, egyeztetjük az első találkozást. A modern eszközöket használjuk mi is, de a miénk a szó leghagyományosabb értelmében vett társközvetítő iroda, amelyben az ügyfeleinket alaposan ismerve, diszkréten igyekszünk segíteni. A sikerek többnyire nem is maradnak el - mutatta végül Horváth Tímea mosolyogva azt a meghívót, amelyben egy, az ötvenes éveik elején járó pár invitálta az iroda munkatársait esküvőjére.
|
Aradszky László a Szent György-napok alkalmával fellépett Sepsiszentgyörgyön, elõadására több ezer ember gyûlt össze, vele együtt daloltak, a koncert végén pedig sorba álltak egy aláírásért, egy kézfogásért. Mi egy exkluzív interjút kértünk tõle.
– Mennyire ismeri Erdélyt?
– Idefele jövet, és amikor Erdélyországba értünk, olyan felemelõ érzés uralkodott el rajtam, elfelejtettem minden fáradtságot, egy percet sem aludtam, csak bámultam. Mondtam a társaimnak, hogy itt csak jobbra és balra szabad nézni, elõre nem, mivel ott csak az utat látod! Megmondom õszintén, hogy a világon sok helyen jártam, de ezt a csodálatos látványt, a természetnek ezt a felülmúlhatatlanságát sehol nem tapasztaltam. Ezt nem udvariasságból mondom: Erdély kimondhatatlanul közel áll a szívemhez.
– Érez különbséget az erdélyi és a magyarországi közönség között?
– Hála az Istennek, mindenütt szeretet ölel körbe, nehéz különbséget tenni. Egy mûvésznek nagyon fontos, ha érzi a szeretetet, és itt nemcsak a tapsról, füttyrõl, ovációról van szó, hanem a mosolyról. Vagy amikor a koncert végén képeket osztogatsz, akkor inkább szeretnének jobbról-balról megpuszilni, mint amennyire vágynak az aláírásomra.
– Tapasztalata szerint a fiatalság mennyire ismeri dalait?
– Azon kevesek közé tartozom, akik megértették az idõk szavát, és nemcsak az új dalaim szólnak az új idõ hangzása szerint, hanem a régi dalaim hangszerelése is megváltozott, és pontosan azért, mert groteszk valaminek tartanám, ha például az Isten veled, édes Piroskámat az 1966-os zenei alapjával énekelném. Minden évben fellépek Pesten a Diákszigeten, ami a Woodstock-fesztivál magyar változata, ott az átlag életkor 17-18 év, és a fiatalok a régi és új dalaimat, így pl. a Nemcsak a húszéveseké a világ-ot egyaránt végigdalolják. De ezt tapasztaltam itt, Sepsiszentgyörgyön is, ami óriási örömet jelentett számomra.
– Készít-e új albumot a közeljövõben?
– Nemrég jelent meg ugyebár az Olaj a tûzben, ami nagy sikernek örvendett, de van egy konkrét anyagom a fiókomban, amit remélek, hogy rövidesen sikerül kiadni. Itt is elénekeltem ebbõl három dalt, és nagyon jól fogadták.
– Tart fenn kapcsolatot erdélyi táncdalénekesekkel?
– Napi kapcsolat nincs, és talán azért van ez, mivel õk is, mi is lótunk-futunk, az erdélyi gyerekekkel nem Erdélyben találkoztam, hanem Londonban és Párizsban.– Csak a húszéveseké a világ?
– Nem. Az unokám 14 napos, tehát õ is beletartozik ebbe a világba, de õérte is énekelünk. Aki ma 20 éves, az holnap 21, de attól még saját maga marad, énje nem változik.
|
|
|
Kommentáld!