Az UFO-mánia - szerintem teljesen érthetően - általában ellenszenves a keresztények szemében. A földön kívüli értelmes életet szinte fanatikusan kereső, rajongásig kedvelő csoportosulások legtöbbje távolról és közelről is sok esetben kóros tüneteket mutat a kívülállók felé. Jobb kimaradni ebből - mondják a hívők, ezért aztán igyekeznek kerülni minden olyan kérdést és felvetést, ami a lehetséges földön túli élet realitásával foglalkozik.

Kár lenne azonban, ha a szokásos ügymenet során kiöntenénk a fürdővízzel a gyereket is. Az emberiség ugyanis nem pusztán szélsőséges ufomániásokból áll, akik még azt is állítani képesek, különféle titokzatos elrablások során már kapcsolatba is kerültek nem földi lényekkel. Vannak azért higgadtabb állásponton lévők, akik egyelőre beérnének néhány baktériummal, esetleg annak biztos jelével, hogy egyáltalán létezik bárhol bármilyen élet a Világegyetemben.

A mainstream tudomány alapvetően nyitott erre a kérdésre: talán már mindenki hallott a SETI-programról, ami gyakorlatilag nem más, mint egy intelligens földön kívül élet jeleinek keresésére indított tudományos vállakozás. Alapelvét az a feltételezés képezi, hogy egy fejlett földön kívüli civilizáció rádiócsillagászati jeleket bocsát ki a világűrbe - olyan specifikus jeleket, melyek jól megkülönböztethetőek a természetben előforduló zajoktól. (Nagyon nehéz persze bármit is specifikálni, hiszen fogalmunk sincs hogy adott esetben mire számíthatunk, hogyan ismerhetjük fel a "válaszokat", melyeket egy esetleges fejlett intelligencia küld. Erről szól amúgy Stanislaw Lem Az Úr hangja című regénye.)

A tudományos megközelítés természetesen a Naprendszeren belül is próbálkozik, legutóbb a Phoenix szonda marsi kutatásai során merült fel, hogy nagy mennyiségű víz van vagy lehetett a Marson, ami az élet egyik alapvető feltétele. Hallani aztán lelkendező beszámolókat csillagászati felfedezésektől, űrbeli vonalzóval mérve közelinek nevezhető exobolygókról, azaz olyan helyekről, melyek a Földhöz hasonló távolságra vannak saját napjuktól - következésképpen kedvezőek lehetnek a rajtuk uralkodó állapotok az élet megjelenéséhez.

Összefoglalva tehát, van aki tudományos alapon, van aki szenzációhajhász módon, de az emberek többsége nyitott az ilyesmire, sőt munkál bennük egy olthatatlan vágy az ismeretlen után.

Keresztény szemszögből általában idegenkedés és szorongás szokott előfordulni a földön kívüli élettel kapcsolatosan. Az alapállás kimondja, hogy amennyiben földön kívül életet találnánk más égitesteken, az alaposan befűtene a bibliai hit realitásának. Sok keresztény szerző azon az állásponton van, hogy egyetlen földönkívüli baktérium nyoma is súlyosan veszélyeztetné a kereszténységet.

Mindez szerintem csak saját korlátoltságunkat és szegényes fantáziánkat bizonyítja, valamint azt a kissé nagyra hízott ego-t, hogy magunkat bizonyítottan a világ középpontjának tartjuk. Az Univerzum mérhetetlen nagysága vajon azért létezik, hogy mi emberi lények legyünk az egyetlenek benne? Tudvalevő, hogy vannak olyan csillagok, bolygók, égitestek, melyeket a legjobb távcsövekkel sem észlelhetünk, tehát nem látjuk őket, más módszerekkel azoban bizonyítani tudjuk valóságukat. Mi haszna és szerepe lenne ezeknek ha csupán a Föld az egyetlen lakott planéta? Nem tudjuk, de azt igen, hogy csillagászati szemszögből nézve az egész Föld csak egy homokszem, tehát semmiféle kitüntetett szerepe ilyen módon nincs.

Keresztény szemszögből: miért gondoljuk azt, hogy a földön kívüli életnek - amennyiben az létezik - feltétlenül intelligensnek kell lennie? Mi akadályozhatta volna meg Istent abban, hogy létrehozzon, alkosson saját elgondolása szerint bármit és bárhol az Univerzumban? Isten akár azt is megtehette (ez persze tiszta fikció), hogy akár a teista evolúció mechanizmusa által hozott létre más létezőket. Ugyan milyen alapon fenyegetné az ilyesmi a hitünket?

Legtöbben a megváltás miatt gondolják ezt. A keresztény álláspont azt hangsúlyozza, ha máshol is van intelligens élet, Istennek gondoskodni kellett volna többször is a megváltásról - tehát Jézusnak, vagy valamilyen más megtestesülésének meg kellett volna látogatnia azokat a civilizációkat is, tehát többször halt volna meg.

Nos, két dolgot érdemes leszögezni. Az egyik, hogy a Biblia csak és kizárólag az emberre koncentrál, az Univerzum természetrajzával nem foglalkozik. Ez természetesen nem zárja ki sehogyan sem a földön kívül élet létezésének lehetőségét. Egy barkácsmagazin sem fog ételrecepteket közölni, de a gasztronómiai élvezeteket ezért még nem kell nélkülöznünk. A másik, hogy Isten szuverén és a mi megváltásunk sem magától értetődő volt, hanem kegyelem. Isten annak adja, akinek akarja és attól vonja meg, akitől akarja. Sajnos van arra is lehetőség - ehhez nem kell földönkívülinek lenni - hogy mi emberek is teljesen elveszítsük ezt a kegyelmet.

A problémáról még sokat lehetne írni - én a magam részéről úgy látom, mi vagyunk korlátoltak és a saját elképzeléseinkből szeretnénk indítani Isten felfogását. Pedig abból az alaptézisből kellene elgondolkodni a földön kívüli élet kérdéséről, hogy maga Isten az Univerzum felett áll és természetfeletti létezőként nem köti semmiben a mi véges elménk. Akár van odakinnt valaki, akár nincs.

Mindenesetre szerintem ez is egy olyan terület, mint a halál utáni élet kérdése: sok a homályos rész, de érdemes a kutatásra.